A jövő választása

Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnökjelöltjének választási programja

Romániának, a kommunizmus összeomlása után, a ’90-es évek elejétől két nagy célkitűzése volt: az Észak-atlanti Szövetséghez valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás.
E két cél elérése nagymértékben meghatározta közel két évtized politikai döntéseit, az alapvető intézmények felépítését és működését. Az integráció feltételeinek való megfelelés kényszere nyomást gyakorolt a politikai döntéshozókra és a társadalomra, megjelölte azt az utat, amelyen elindult az ország.

Mindkét célt elértük és ebben hangsúlyos szerepe volt az Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Sikerünk azonban nem teljes: Románia formálisan ugyan tagja lett az Észak-atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak, azonban a jogállam, a gazdaság helyzete, és az életminőség tekintetében nem váltunk hasonlóvá Európa országaihoz. 2007 óta a hazai társadalom számára nincsenek új célok, nincsenek olyan új kihívások, amelyek irányt szabnának az országnak, amelyek a társadalom erőit mozgósítanák és összefognák. A célokat formálisan tejesítettük, de nincs az az integrációs kényszer, ami a reformokat előre vinné.

Ez az egyik oka annak a káosznak, amely az ország bel- és külpolitikájában is megmutatkozik. Pedig tennivaló bőven van még: a következő öt-hat évben fontosnak tartom, hogy az állam belső reformja úgy valósuljon meg, hogy a csatlakozás után Románia képes legyen ténylegesen felzárkózni az Európai Unióhoz, lépést tudjon tartani az európai közösséggel, ne legyen annak leszakadó, periférikus és elszegényedő országa.

A húsz éves átmeneti időszakot le kell zárnunk és az ország fejlődésében, korszerűsítésében új fejezetet kell nyitnunk.
Elkerülhetetlen az Alkotmány, az állam, és annak alapvető demokratikus intézményeinek a reformja. Új társadalmi szerződés alapjait kell letennünk, és ebben az új szerződésben az egyénnek és a közösségnek kell elsődlegesnek lennie. Ennek az elvnek kell alárendelnünk az alaptörvény valamennyi új szabályozását.

Románia a mi országunk is, Erdély a szülőföldünk. Itt akarunk élni és boldogulni, nemzeti identitásunkat megőrizni, fejleszteni és átörökíteni. Tudjuk, hogy milyen Erdélyben, milyen Romániában akarunk élni, tudjuk, hogy mi jó a mi nemzeti közösségünk számára, és meggyőződésünk, hogy ami jó nekünk, az jó a román társadalomnak is.

Egy elnöki mandátum talán nem elegendő az előttünk álló feladatok teljes elvégzésére. De arra mindenképpen elegendő, hogy elinduljunk a modernizáció, a reformok és az Európai Unióhoz való felzárkózás útján. Elegendő ahhoz, hogy a dolgok jó irányt vegyenek. Elegendő ahhoz, hogy visszafordíthatatlan változásokra kerüljön sor. Elegendő ahhoz, hogy az egyének és közösségek ismét érezzék: van remény arra, hogy élhető legyen a jövő, hogy kiszámítható és biztonságos legyen a holnap.

2009-ben, az elnökválasztások napján a múlt és a jövő között kell választanunk. Nekünk, romániai magyaroknak nem csak nemzeti céljainkat kell kivívnunk, hanem részt kell vennünk az ország modernizációjában is. Vállalnunk kell azt, hogy szavunkat hallatjuk, vállalnunk kell azt, hogy a sorsunkat meghatározó fontos döntésekben részt veszünk, vállalnunk kell, hogy azon, ami rosszul megy ebben az országban, megpróbálunk javítani.

Nekünk a jövőt kell választanunk. Most van erre lehetőségünk.