Lassan már nincs olyan törvény vagy törvénycsomag, amelyért a kormány ne vállalna felelősséget. Mindegy, hogy az illető jogszabálytervezet jó vagy csak éppen össze van hajigálva, hogy éppen az egységes bérezésre vagy az oktatási reformra vonatkozik, hogy az érintettek egyetértenek vagy sem a tartalmával. A kormány egyre-másra feszegeti az alkotmányos kivétel határait.
A felelősségvállalási „roham” mindenre kiterjed, a Boc-kabinet egyre fejetlenebb módon próbálja saját fennhatósága alá hajtani a társadalmi élet fontos területeit. Így az oktatást is.
A reform pedig divatos szó. Minden eddigi miniszter, aki megfordult a tanügyi tárcánál igyekezett „kireformálni” előde jó és rossz intézkedéseit. Elvégre, milyen miniszter az, aki egy „jóforma” reformot sem képes kivitelezni, tűzön-vízen át?
Az államelnöki parancsszóra történő parlamenti felelősségvállalás, a ma napirenden lévő kényszerű oktatási reform éppen a küldetésének nem felel meg. Hiszen nincs elképzelés, nincs stratégia mögötte, nincs konstruktív gondolkodás arról, hogy a tanároknak milyen jellegű tudással kellene felruházniuk a diákokat, illetve milyen tudással kell rendelkezniük a diákoknak az általános és középiskola, illetve egyetem elvégzése után.
Kormányzati „gladiátorharc” dúl az Andronescu-csomag (PSD) és a Miclea-csomag (Basescu, PDL) között. Egyelőre nem tudni, melyik fog végül diadalmaskodni. Az RMDSZ mindkét reformcsomag szerzőjéhez eljuttatta az anyanyelvű oktatással kapcsolatos javaslatait. Reménykedünk abban, hogy a reformhadjárat ilyen tekintetben nem lesz hátralépés, bízunk abban, hogy a javaslataink bekerülnek a „nyertes” törvénycsomagba.
A lényeg: az oktatási reformról sem lesz parlamenti vita. És nem csak a Parlamentet hagyják majd ki ebből a legújabb reformból, hanem a közvetlenül érintetteket is.
Tanárok, szülők és diákok majd kórusban kapkodják a fejük, hogy már megint mi változott, a megszokott rossz helyére miért került egy újabb fejetlenség, és kérdezgetik majd egymástól: mi az ő szerepük ebben az egész „képletben”?
Szörnyűség, elkeserítő, hogy a step by step osztályok működését is reformoknak titulálják. Nem azért indulnak, amiért kitalálták őket, nem a gyermekek érdekeiért, hanem posztok megmentéséért. Az senkit nem érdekel, hogy ezekből az osztályokból kikerülve milyen képességekkel rendelkeznek majd a gyerekek. Képmutató reform.
Hozzászólt: Balázsy Ella , 2009. szeptember 2.
Tanítani lehet bárhol, bármilyen iskolában, de szintén lehet lapítanni és lötyögni egy életen át. A tanárok, – ha úgy állnak hozzá, vagy “megreformálják” a tanítást (módszerek, technikák erre vannak); vagy nem, és minden marad a régiben. Így, szerintem, a kormányzat, a minisztérium soha, semmiképpen nem fog tudni hatni az oktatás minőségére.
Hozzászólt: k.szondi , 2009. szeptember 3.
Mindaz igaz, amit Kelemen Hunor leír.
DE!
Az egésznek van egy óriási szépséghibája!
Ez a kormánykoalíció semmivel sem különb az előzőtől! Az előző is élt a Kormányrendeletek, a Sürgősségi Kormányrendeletek és a felelősségvállalás eszközével. DE az előző koalíciónak az RMDSZ is részese volt.
Kilóg a lónak mind a négy lába, kedves Hunor!
Hozzászólt: Nagy István , 2009. szeptember 3.
Hogy a “REFORMEREK HARCA” szerzőjének igekötő- és egyéb nyelvi kombinatorikáival elért jelentésváltoztatásokkal vagy jelentésferdítésekkel éljek én is, akkor inkább úgy mondanám, hogy a: “DEFORMEREK HARCA”…, igen, eddig még minden a legnagyobb rendben, ha például a művészettörténeti korszakokról, ezen belül a szürrealizmus neves képviselőiről, azok szemet-lelket gyönyörködtető abszurd vízióiról, Chagall, Dali festményeit, Magritte “Hamis Tükrét” csodálnánk lakóhelyünktől, hogy ne mondjam: “otthonunktól”, “hazánktól” távoli, hűvös múzeumokban …, vagy fényképezési technikákról, vagy a biokémia-, atomfizika-, magfizika tudományaiban a könnyen vagy nehezen deformálható elektronokról, atommagokról (bocsánat, ha nem kellő alázattal nyúltam ezekhez a szavakhoz…) beszélnénk, de itt egy társadalom, több generáció (ahogy a “deformátorok” ígérik), oktatási törvénycsomagjáról van szó, azaz milliókról, individuumokról, lelkekről, és ezek nem könnyen deformálható “elemek”…, ezt biztosan a deformátorok, rossz esetben, a deformátoraink is tudják, hiszen mindennap egyen-egyenként megtapasztaljuk …, ha pedig nem, akkor olyan deformáló kártékonyok, kik deformáló kártékonysága bomláshoz vezet? …, hajrá deformerek!(?) … hogy ez jó, vagy rossz? …, ki túléli, meglátja …
Hozzászólt: Kacso Vilma , 2009. szeptember 3.
Kedves István, mennyire igaza van, mi is tévedtünk, elismerem. De tegyük is rögtön hozzá, hogy felelősségvállalást milyen témákban fogadott el a Tariceanu kabinett. Illetve, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mekkora parlamenti támogatottsága volt az akkori koalíciónak, és mekkora felelőssége van a mostani kormánynak.
Hozzászólt: KáHá , 2009. szeptember 4.
Mi az oka annak, hogy ön azt hiszi rólunk, lüke por népről, hogy jóllakunk attól, hogy tehetetlenek a RoParlamentbe? Tessék megvalósítani Székelyföld területi autonómiáját. Mégis meddig óhajtják lopni Bukarestben a napot?
Hozzászólt: Szeplős Eszter , 2009. szeptember 6.
Kedves Eszter!
Egyetlen pillanatig sem gondolkodom így arról a népről, amelyikre Ön hivatkozik. Lehet, hogy összetéveszt valakivel. És a napot sem lopom Bukarestben. Nagyon szívesen látnám egy-két napra a Parlamentben, hogy lássa saját szemével, mit is csinálunk itt. Szívesen segíteném az utazásban is, amennyiben elfogadja a meghívásomat.
Üdvözlettel,
KáHá.
Hozzászólt: KáHá , 2009. szeptember 7.
Nagyon köszönöm válaszát és meghívását, de nem fogadom el, hisz választ még nem kaptam kérdésemre. Ha önök székelyföldi képviselők és szenátorok, országos vezetők, szeretik Székelyföldet, akkor miért keresik a hatalmat Székelyföldön kívül, ha az Székelyföldön, az ország közepében van?
Hozzászólt: Szeplős Eszter , 2009. szeptember 7.
Minden munkát annak eredménye minõsít.
Lehet naphosszat loholni is, de ha eredmény nincs, az akkor is csak naplopás lesz.
Hozzászólt: Árus Zsolt , 2009. szeptember 7.
Kedves Eszter, sajnálom, hogy nem kiváncsi arra, hogy a képviselők, szenátorok mit csinálnak Bukarestben. Így nehéz objektíven véleményt mondani a munkánkról.
Hozzászólt: KáHá , 2009. szeptember 8.
Zsolt, aztán Te csak tudod, hogy minek mi az eredménye.
Hozzászólt: KáHá , 2009. szeptember 8.
Kedves Árus Zsolt,
elnézését kérem, hogy mostanában nem követtem tevékenységét elég alaposan, így nem tudom, Szász Jenővel történt (amúgy ingen szimpatikus) konfrontációjának lett-e eredménye, vagy kénytelen volt újra betörni a despota igájába….. szó-mi-szó, lopta-e csak a napot, hogy támadta a korábban korlátlan tekintélyű elnökét?
Hozzászólt: Tüske Zsófia , 2009. szeptember 22.
Kedves Kelemen Hunor!
Tetszik a programja, de egyet kell értenem Szeplős Eszterrel abban,hogy a területi autonómia még sehol sem tart.
Az RMDSZ ennyi elvesztegetett évei után ,egy lépést sem haladtunk előre ebben az ügyben. Lassan beleöregszünk a várakozasba.
Természetesen ez az egyik legkényesebb téma Romániában.Talán önnek sikerül.Vágjon bele és tartson ki!
Sok sikert kívánok !
Hozzászólt: Izabella, Sepsiszentgyörgy , 2009. október 30.