Az 1989 április 26-án írt jelentés szerint „Cristian” újabb megbízásnak tett eleget: megtudta, hogy ki szervezi a focimeccseket és a „Visszhang” kupa lebonyolítását. Ekkora távlatból vissza nézve teljesen nevetséges ügynek tűnhet, különösen azok számára, akik 1989 után nőttek fel, és a kommunista rendszerről nincs már emlékük.
Ez a nevetséges rész azt is bizonyítja, hogy a szeku mindenre próbált figyelni, minden magyar jellegű történés gyanús volt, még egy ártatlan focimeccs is.
Kegyetlen évek és ma már szinte elképzelhetetlen nélkülözések árán Ceausescu 1989-ben Románia minden külföldi adóságát vissza fizette. A nagy esemény megünneplésére országszerte felvonulásokat szerveztek, amelyekre a gyárak munkásait és az iskolák, egyetemek diákjait kötelezően kiterelték. Nevetséges és szánalmas műsorokat mutattak be, öntömjénező beszédeket mondtak el. Kolozsváron felröppent a hír, hogy maga Ceausescu fog beszédet mondani. A várost feldíszítették és mindenkit a Széchenyi térre tereltek. Aztán mégsem jött a diktátor Kolozsvárra. De ott álltunk mi is valahol a tömeg szélén, kommentáltuk és kritizáltuk az eseményt, egyebet mit is tehettünk volna. Velünk volt „Cristian” is, de arra már nem emlékszem, hogy ő miként vélekedett. Általában neki nem volt véleménye, nem emlékszem semmilyen markáns megnyilvánulására. Ott volt, figyelt és érdeklődött. Mindig és mindenről érdeklődött. Roppant kíváncsi volt, ami akkor különösebben nem tűnt fel.
>> kapcsolódó oldalak:
Megtörtént a leellenőrzésem. Ez derül ki az őrnagy feljegyzéséből. A dossziémat ekkor minősítik át megfigyelési operatív dossziévá, ami tartalmazza az összes rólam összegyűjtött dokumentumot. Fodor őrnagy arra a következtetésre jut, hogy nacionalista és irredentista tevékenységem igazi veszélyforrás a szocialista államrendre, ezért a követésem és megfigyelésem kibővítését is javasolja.
„Cristian” az egyetemen továbbra is megfigyelés alatt tart, de a „Prodan” nevű ügynök is feladatot kap azzal a céllal, hogy pozitív irányba próbáljon befolyásolni. Amennyire fel sikerül idéznem „Prodan” tevékenységét, a néhány figyelmeztetésen túl semmilyen más befolyással nem próbálkozott.
Fodor őrnagy javasolja, hogy a „Napoca Universitara” szerkesztőségében is helyezzenek operatív megfigyelés alá. Ebből a célból bevonják a szeku I-es szolgálatát is. A CNSAS szakemberei szerint ez a szekunak a sajtóval foglalkozó része volt. Ugyanakkor egy akkori barátom beszervezéséről is döntenek. Erre május 25-e a határidő. Ez az a tavasz, amikor a szóban forgó barátom egy este véresre verve tért haza. Az utcán teljesen idegen bőrkabátos férfiak kapták el és laposra verték. Eddig semmilyen dokumentum nem szól arról, hogy a beszervezés sikerült volna.
Negyedik pontban pedig azt javasolja az őrnagy, hogy folytassák a lakásellenőrzést az „S” egységen keresztül. A katalógus szerint az „S” egység a levelek, telefonok és a lakás ellenőrzésével foglalkozott. Amennyiben az őrnagy a folytatást javasolja, az minden valószínűség szerint annyit jelent, hogy már azelőtt is használták ezt a módszert.
A jelentésben álló javaslatokat először jóváhagyja Oprea Florian ezredes, az I-B Részleg vezetője, majd egy olvashatatlan aláírás az első oldal jobb felső sarkán szentesíti ezt. Egy régebbi jelentésen is olvasható ez az aláírás, ami minden bizonnyal a kolozsvári szeku akkori parancsnokának a kézjegye.
>> kapcsolódó oldalak:
Június közeledtével egyre több hír érkezett Magyarországról. Esténként a Szabad Európa Rádiót hallgattuk, időnként a Kossuthot meg a BBC-t. Éreztük, hogy valami rendkívüli történés van készülőben, ropog a rendszer, lazulnak a csavarok. Fantasztikus volt azt hallani, hogy Nagy Imrét újratemetik. Napokon keresztül erről beszéltünk, erre figyeltünk. Próbáltuk elgondolni, hogy milyen hatása lesz ennek a két ország viszonyára, különös tekintettel arra, hogy Nagy Imre fogvatartásában, vallatásában, ítéletének előkészítésében a románoknak jelentős szerepük volt. Mindannyiunknak az volt a véleménye, hogy Magyarország elindult a parlamentáris demokrácia irányába és ezzel vége a kommunizmusnak. Abban már nem voltunk biztosak, hogy milyen sikerrel jár mindaz, ami elindult. Azt terveztük, hogy nyáron Budapestre megyünk. Ismét beadtuk az útlevélkérésünket, de a válasz megint csak elutasító volt.
Egyik szemem sírt, a másik mosolygott. Magyarországon változás van, s ez örömmel töltött el. Nálunk viszont a változásnak semmilyen jele nem volt. Sőt, mintha napról-napra egyre elviselhetetlenebbnek és kilátástalanabbnak tűnt volna minden. Bejártam az egyetemre rendszeresen, tanultam és olvastam, néha írtam, versbe menekültem, s esténként kocsmába mentünk, és hétvégeken fergeteges házibulikat szerveztünk. Így próbáltunk életet tartani magunkban.
Közben egyre gyakrabban jött hír egyik-másik barátomról, ismerősömről, hogy zöldhatáron szökött át Magyarországra, és hogy a magyar határőrök már nem toloncolnak vissza senkit, sőt segítenek a menekülőknek, ha már elérték Magyarország határát.
„Cristian” utolsó jelentéséből kiderül, hogy a szeku a kolozsvári magyar egyetemi köröket abban az időszakban különösen nagy figyelemmel követte.
>> kapcsolódó oldalak:
Ezzel a jelentéssel ér véget az én megfigyelési dossziém, amelyet 1988 nyarán nyitnak meg. A dossziéban lévő lapok egyike sem tanúskodik arról, hogy a megfigyelést beszűntették volna, hogy a dossziét lezárták volna.
Ebben a dossziéban ennyi dokumentum volt, ennyit adott át a Román Hírszerző Szolgálat az Szekuritáté Archívumait vizsgáló Bizottságnak. Az utolsó jelentés 1989 június 15-én készült. Szinte hihetetlen, hogy ettől a dátumtól egészen 1989 december végéig egyetlen jelentés és értékelés sem készült. Az elmúlt hónapokban több olyan szakértővel beszéltem, aki a volt szeku kutatásával foglalkozik. Az ő véleményük szerint sem logikus, hogy a kommunizmus utolsó félévében egyetlen jelentést sem kértek rólam, amikor az azt megelőző félévben tucatnyi jelentés és elemzés készült. Spekulációkba nem kívánok bocsátkozni, de azt sem tartom hitelesnek, amit a Hírszerző Szolgálat válaszolt: nincs más rólam szóló jelentés a birtokukban.
Valaki félig humorosan és félig komolyan azt válaszolta, amikor erről a nehezen magyarázható helyzetről beszéltem, hogy azért nincs 1989 júniusa után jelentés, mert a szeku akkor már a decemberi forradalom megszervezésével volt elfoglalva.
Üdv.
Én csak annyit szeretnék mondani, hogy mi hivatalosan települtünk át Magyarországra Kolozsvárról.
))
A kitelepülési kérelmünket 1988 juniusába adtuk be a rendörségre, ami persze azonnali munkahelyi elbocsátásunkkal járt.
Jellemző, a hatalom cinizmusára, hogy én például úgy lettem elbocsátva az ICSIT-Titan Bucuresti FIl. Cluj cégtől, hogy delegáltak Jasi-ba 3 évre, de a dologról nem szóltak, hanem a delegálás dátumától számított 3 nap után felbontották a munkaszerződésemet 3 igazolatlan hiányzásért, mert nem jelentem meg a Jasi-i munkahelyemen.
Na mindegy, az eredeti dolog amiért írok, hogy több mint egy év munka és nélülözés után 1989 decemberében jött meg a várva várt rendőrségi értesítő, hogy mehetek az útlevelekért. A dátum 1989 december 21 reggel 9 órára szólt.
Természetesen pontosan 9-kor ott is voltam, de az egész rendőrség le volt zárva, és az útlevélosztály ajtajára, egy kézzel írt kartonlapra az volt írva, hogy a rendőrség zárva, a beidézettek új időpontot fognak hamarosan kapni.
Ennek azért van jelentősége, mert Kolozsváron a forradalmi események csak a délutáni órákban kezdődtek el,de ezek szerint a rendőrség már 20-án tudta. Ez ellentmond a spontán megnyílvánuló népharagnak, és valamiféle szervezettségre utal.
Hozzászólt: Germán Attila , 2007. szeptember 4.