A Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS, vagy átvilágító bizottság) az Alkotmánybíróság sokat bírált döntését követően, és a kormány által szerdán elfogadott sürgősségi rendelete után ismét működik. Szükség van erre az intézményre, szükség van arra, hogy minden polgár megnézhesse a róla készített dossziét, hogy egyén és közösség szembe nézhessen múltjával.
Az Alkotmánybíróság döntését követően egymás után szólaltak meg a parlamenti politikai pártok, a kormány képviselői, a különböző civil szervezetek, alapítványok és egyesületek vezetői. A nyilatkozók többsége jogosan ítélte el a taláros testület döntését. Mindenki vérmérséklete szerint fogalmazott: ki élesebben, ki diplomatikusabban, de többnyire a bizottság és az intézmény további működése mellett foglalt állást. Az is hamar kiderült, hogy az azonnali megoldás a kormány kezében van. És az RMDSZ is azt kérte a kormányfőtől, hogy sürgősségi rendelettel szabályozza az átvilágító bizottság működését.
Ebben a néhány napos nyilatkozat-özönben már nem is az az igazán fontos, hogy ki és mit nyilatkozott, hiszen ők zömmel egy véleményt képviselnek. (Persze, azért az sem mellékes, hogy ki és mit mondott erről a témáról.)
Még csak az sem fontos (pedig sokatmondó tény), hogy huszonöt, magát országos jelentőségűnek nyilvánító civil szervezet összesen alig százötven személyt tudott összegyűjteni egy, az Alkotmánybíróság döntését kifogásoló tiltakozó akcióra.
Ennél sokkal fontosabb viszont az, hogy ki nem szólalt meg az ügy kapcsán. Itt az fontosabb, hogy ki hallgatott!
Az állami intézmények közül csupán az Elnöki Hivatal nem foglalt állást. Egyedül az államfő, Traian Băsescu hallgatott. Az a Traian Băsescu, akinek mindenről és mindenkiről van véleménye. Az a közéleti szereplő, aki alig várja, hogy szerepelhessen. Bármikor. És bármivel kapcsolatban. Ő most mély hallgatásba burkolózott. Mintha nem is ebben az országban, ebben a társadalomban élne. Pedig én még emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt ő rohant elsőként az átvilágító bizottsághoz. Én még emlékszem arra, hogy miként próbálta saját céljainak alárendelni a bizottságot. Most meg hallgat. Mélyen és sokatmondóan.
De miért hallgat Traian Basescu? Kicsoda is Traian Băsescu?
Azért hallgat, mert egyetért az Alkotmánybíróság döntésével?
Azért hallgat, mert nem akarja megsérteni az alkotmánybírókat? Netán azért hallgat, mert szüksége van rájuk?
És vajon nem azért hallgat-e, mert mostanában az alkotmánybírók mindig úgy táncolnak, ahogy ő muzsikál?
Szóval: ebben a kérdésben miért hallgat Traian Băsescu?

A Norica döntés megadta a választ. A CNSAN döntés azonban más kérdéseket is felvet: Miért nem fogalmazott meg ellenvéleményt egyetlen egy alkotmánybiró sem …? Miért nem kezdeményezi senki sem az alkotmánybirák összeférhetetlenségének megszigoritását ? Például az, aki parlamenterként szavazott egy törvénycikkelyről, az ne vehessen részt az illető passzus alkotmányosságának az elbirálásában. A PTK-ban és a BTK-ban nagyon jól meg vannak határozva az összeférhetlenségi esetek, csak az alkotmánybirák állnak mindenek felett.
Hozzászólt: bóditamás , 2008. február 16.
Kijavitom: PETK (polgári eljárási törvénykönyv), BETK (büntető eljárási törvénykönyv)
Hozzászólt: bóditamás , 2008. február 16.
Mondd Hunor, igaz az, hogy az alkotmánybíróság döntése egyhangú volt?
Hozzászólt: Árus Zsolt , 2008. február 17.
A Norica döntés megadta a választ. A CNSAS döntés azonban felvet más kérdéseket is: az RMDSZ által javasolt alkotmánybiró miért nem szavazott ellene ? Miért nem kezdeményezte az RMDSZ az alkotmánybirók össyeférhtetlenségének a megszigoritását ? Például az aki egy adott normativ passzusról parlamenterként szavazott, az ne vehessen részt az alkotmányosság eldöntésében.
Hozzászólt: Bódi Tamás , 2008. február 21.
irhatnal gyakrabban is…
Hozzászólt: szabolcs , 2008. február 23.