Ma délben a Központi Választási Iroda elnöke átadta az Európai Parlamenti képviselőknek a megválasztásukat igazoló dokumentumot, és így immár véglegesek a z eredmények. A Magyar Összefogás sikerrel járt. Köszönet érte minden egyes magyar embernek, és nemcsak, köszönet mindenkinek, aki elment szavazni és az RMDSZ jele alatt szereplő jelölteket választotta.

Miért mondom, hogy sikerrel járt a Magyar Összefogás?

Amikor megkötöttük az egyezséget, nemcsak a választásokra gondoltunk, de tudtuk, hogy az európai parlamenti választás lesz az első próbatétel, amely megerősítheti, vagy gyengítheti az RMDSZ és az EMNT együttműködését.
A választásokat illetően: el kellett kerülni annak kockázatát, hogy a romániai magyarság európai képviselet nélkül maradjon, és olyan körülmények között, hogy 35-ről 33-ra csökken a romániai delegáció száma, meg kellett őrizni súlyunkat Brüsszelben. Mindkét célt elértük, ami magát az Összefogást is erősíti.

Érdemes néhány szót vesztegetni az MPP elnökségének nyilatkozatára is. Savanyú a szőlő, röviden ennyivel el is intézhetnénk az udvarhelyi irodából szétküldött szöveget és annak tartalmát. Ma már biztosan el lehet mondani, hogy a párt elnökének a véleményét a párt tagsága sem osztja, hisz sokan közülük részt vettek a kampányban és a listára szavaztak. Szász Jenő egyre inkább elszigetelődni látszik saját pártjában, s mindenbe próbál belekapaszkodni, ami a „láthatáron” feltűnik, remélve, hogy felszínen marad.

A kampányról itt csak annyit jegyzek meg, hogy amióta a politikában vagyok és valamilyen formában, jelöltként, vagy a kampány vezetőjeként részt veszek a választásokon, ez volt a legnehezebb és a legbonyolultabb kampány. Országos lista viszonylag kevés számú potenciálisan befutó jelölttel, három csapatnak az országos mozgatásával, amihez hozzá kell számítani Tőkés László karavánját, az üzenetek összehangolásával és a jó értelemben, de nem mindig kellőképpen megértett kompromisszumokkal, nehéz és tanulságos munka volt. Ezért külön köszönet jár a stábnak, a területi szervezeteinknek, s mindazon kollégáknak, akik félre tették a sérelmeket és kampányoltak. Ugyanez a köszönet a Tőkés¬-stábnak is a közös munkáért.

Sokan kérdezték, hogy miért nem írtam a kampány alatt blogot. A válaszom egyszerű: mondanivalóm lett volna, de időm nem volt. Ezt a kiesést pótolni ugyan nem lehet, ennek ellenére gyakrabban leszek jelen blogbejegyzésekkel is.

Nincs kategorizálva | 4 hozzászólás »

Ilyenkor illik gratulálni az újonnan megválasztott régi elnöknek, Szász Jenőnek.
Gratulálok!
A jókívánságok után azonban, néhány megjegyzést mindenképpen ide kívánkozik.

Úgy tűnik, hogy a múlt hétvégi kongresszus, és annak előkészületei egy olyan filmhez hasonlítanak, amelynek azt a címet lehetne adni, hogy “A választás szabadsága”. Rendezte: Szász Jenő, forgatókönyvét írta: Szász Jenő, főszerepben: Szász Jenő, technikus: Szász Jenő, effektusok: Szász Jenő, női mellékszerepben: Szász Jenő.
 
 
Ez a kongresszus csak Szász Jenőről szólt, én meg azt gondolom, hogy a Magyar Polgári Párt ténylegesen zsebpárt lett: Szász Jenő zsebre vágta a pártját. Az a rengeteg botrány, amely a kongresszus előkészületeit és a kongresszust magát is körülvette, azt bizonyítja, hogy hatalmas káosz uralkodik a pártban, nem látják, hogy merre van az „előre”, alternatívát nem tudtak, és nem tudnak nyújtani.
 
 
Az RMDSZ-szel való kapcsolatot ez nem befolyásolja, ugyanolyan marad, mint amilyen eddig is volt. Mi ugyanakkor arra is törekszünk, hogy a romániai magyarság minél szélesebb szegmensét megszólítsuk, és nem csak a választások előtt, nem csak a kampány idején, hanem az azt követő időszakokban is képviseljük – nem csak a Parlamentben, hanem az önkormányzatokban, és nem utolsósorban az Európai Parlamentben.
 
 
Ezért is döntöttünk úgy néhány hete, hogy létrehozzuk a Magyar Összefogás listáját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Úgy gondoltuk, hogy ezzel az összefogással, amelyet az RMDSZ és az EMNT össze tudott hozni, szinte teljes egészében le tudjuk fedni a romániai magyarság képviseletét. Nem mondom azt, hogy teljes egészében, mert mindig vannak elégedetlenkedők, akik nem fogadják el sem az RMDSZ-t, sem az EMNT-t. Mi azonban arra fogunk törekedni, hogy minél kevesebb elégedetlenkedő legyen.
 
 

Nincs kategorizálva | 21 hozzászólás »

Sólyom László idei erdélyi látogatása úgy kezdődött, hogy a Magyar Köztársaság elnöke Vajdaságba készült. Az ismert okok miatt ( a szerb elnök kifogásolta a tavaszi háromnapos vizitet, s az egynaposra rövidített változatával Pásztor Istvánék voltak elégedetlenek) a Köztársasági Elnöki Hivatal új helyszínt keresett.

Erdély, Nyergestető szinte kínálta magát, hisz Sólyom Lászlónak szándékában állt kopjafát állítani az egykori ütközet színhelyén.

Minden szép, minden jó, csak a román hatóságok (értsd Elnöki Hivatal, azaz Basescu, és a külügyminisztérium) eltanácsolta Sólyom Lászlót, ami köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy nem örülnek ennek a látogatásnak, illetve azt nem támogatják. Persze, ettől még jöhet Sólyom László, de az eltanácsolás nyomot fog hagyni a két ország kapcsolatában.
Barátságtalan gesztus, rossz döntés. Nem lehet szó nélkül hagyni ezt a példátlan magatartást.

Miért viselkedik így a székelyek iránti barátságát újfennt hírdető román elnök?

Sokféle magyarázat lehetséges, de a blogolvasók véleményére vagyok kíváncsi. Az én véleményemet a ma délutáni közlemény tartalmazza, s azért nem részletezem itt és most, hogy ne keltsem egyesekben azt a képzetet, hogy Basescu-fóbiában szenvedek.

A látogatással kapcsolatosan: határozottan állítom, hogy az adott körülmények között a legjobb döntés, ha Sólyom László részt vesz a Nyergestető-i ünnepségen.

Nincs kategorizálva | 28 hozzászólás »

Bár nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügye, mégis figyelemmel kísérem, hogy mi történik Szász Jenő pártjában, amely hétvégén tartja első kongresszusát. Még mindig nem lehet tudni, hogy az alapító pártelnöknek lesz vagy nem lesz kihívója. Sőt, még az sem biztos, hogy lesz-e tisztújítás vagy nem?

Figyelemmel kísérem, mert nem mindegy számomra, hogy a rivális pártot ki fogja vezetni. A párbeszéd elkötelezettjeként arra gondolok, hogy a távoli, de mégsem nagyon messzi jövőben, amikor leülünk tárgyalni, ki fog az asztal másik oldalán ülni?

Ismerve Szász Jenőt is, meg esetleges kihívóját, Csinta Samut is, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy Csintával a párt élén a párbeszéd esélye sokat nőne.

Nincs kategorizálva | 5 hozzászólás »

Már megint Basescu.
Budapesti kijelentései után az államfő ismét velünk foglalkozik. Közben nem történt semmi rendkívüli. Bíráltuk Basescu kijelentéseit és aggodalmunkat fejeztük ki a belpolitikai történések miatt. Ennyi.

Normális körülmények között, normális gondolkodású politikusok esetében a különböző nézetek ütköztetése természetes dolog. Mi ismételten azt tapasztaljuk, hogy a Köztársaság elnöke nem bírja elviselni, ha valaki neki ellentmond.
Dan Nica beiktatásán mondott beszédéből két üzenet megér egy kis figyelmet.

Előszöris zöld utat adott a magyar intézményvezetők cseréjére. Izomból politizál, nála az erő. Ha mi tüntetünk, ha kinyitjuk a szánkat, akkor ők vissza vágnak. Erre a mi válaszunk újabb tüntetés lehet, semmi más.

Másodsorban bölcsességre intette a kormánypártokat, s aki értett a szóból, tudja: az üzenet lényege a következő: keressetek magyar embereket, akik a hatalmon lévő román pártok jelöltjeiként kerülnek tisztségbe.
Ezzel azt is üzeni: nincs szükség magyar érdekképviseletre, a román pártok fogják ezután a magyar közösség érdekeit képviselni.

Predeálon, út közben Kovászna és Hargita megyék felé, miután motorosszánkózással felfrissítette magát, ismét eszébe jutott az autonómia. És megismételte: abból nem lesz semmi, éppen a székely megyék fele tart, hogy magyarázza el azoknak a drága embereknek is, rá aztán ne számítsanak. Ártatlanul rácsodálkozik arra is, hogy mi, akik az Alkotmányra felesküdtünk (meg a Bibliára, teszem hozzá én), a választókerületben alkotmányellenes tevékenységet folytatunk, autonómiát akarunk. Halkan megjegyezném: éppen alkotmánymódosításra készülünk. Mi az éppen érvényben lévő alaptörvényt betartjuk, de mi tagadás: radikálisan szeretnénk azt megváltoztatni.

Közben már meg is érkezett Háromszékre és szombat délben ebédre hívta meg az önmormányzatokban dolgozó választott képviselők egy részét. Éppen akkor, amikor SZKT ülést tartunk. Pedig bíztos vagyok abban is, hogy Eckstein tanácsos úr szólt a főnökének: barátságtalan gesztus szombatra hívni azokat a politikusokat, akik szervezetük egyik testületi ülésén kell, hogy jelen legyenek.

Az államfő politikusi ösztöne még mindig remek. A sepsiszentgyörgyi tüntetésről bizonyára olyan jelentést kapott, amelyben figyelmeztették: már nem annyira szimpatikus az ott élő magyarok szemében, mint a budapesti látogatás előtt. Basescu gyorsan döntött: irány Székelyföld, hódítsuk vissza a magyarokat.

A nemzetállammal kapcsolatosan nézzük, hogyan is állunk. Basescu még azt is mondta, hogy a magyarok etnikailag tisztogatták Székelyföldön a románokat. Túl azon, hogy ez egy nagy marhaság, van vele egy kis logikai probléma is.
Ha Románia nemzetállam, ahogy Basescu mondja (szerintem nem az), akkor nem lehet etnikai tisztogatás, mert az állam etnikailag már tiszta, azaz szín román. Ha pedig vannak magyarok, akik a szegény többségi románokat tisztogatják, akkor meg nincs nemzetállam. Persze, az már logikailag téves, hogy a kisebbség tisztogatja a többséget. Ilyen esetben ennek a fordítottja szokott történni. Most éppen, mintha történni készülne!

Nincs kategorizálva | 28 hozzászólás »

Kiszámítottam: amennyiben a kormánykoalíció az eddigi ritmusban “koptatja” el belügyminisztereit, év végéig 23 volt minisztere lesz a Szociáldemokrata Pártnak és Romániának.
Persze, ez gyenge vigasz ebben a ionescoi drámában. Amire elkészülünk egy interpellációval, levéllel, már más a címzett.

Bizonyára ez világrekord: eddig egyenként átlagban 13,5 napot bírt ki a két belügyminiszter. Ez a történet eléggé pontosan mutatja a koalíció működését, illetve működésképtelenségét.

A Parlamentben a két nagy párt képviselői éppen csak köszönnek egymásnak, s ezzel a kommunikáció mintha ki is merülne közöttük. A házbizottsági ülésen csak ámulunk, ahogy órákon keresztül képesek vitatkozni egymással. A plenáris ülés alig kezdődik el, s máris külön koalíciós egyeztetésre kell sort keríteni. A szakbizottságokban már el sem merik kezdeni az ülést, mert nem tudják, hogy mi lesz a vita végén.

Ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy türelemmel kell lennünk, mert még nem szoktak össze, még csak “szagolgatják” egymást, de majd menni fog a dolog.
Ha nem vagyok nagyon jóindulatú és csak tárgyilagosan próbálom szemlélni ezt a helyzetet, akkor azt mondom: megette a fene, ebből nem lesz koherens kormányzás. Nincs irány, nincs elképzelés, nincs semmi, csak kapaszkodás a hetvenakárhány százalékba.

Közben az államfő, mint egy ámokfutó: alaptörvényt akar módosítani, választási rendszert saját termetére újraszabni, Budapestről kiosztja az autonómia-adagot (semmi autonómia), aggódik az ottani románokért, s közben vezeti a kormányt és hamiskártyásként bánik a saját kezével összekalapált koalícióval, egyeztet szakszervezetekkel és munkaadókkal, megreformálja az igazságszolgáltatást, reggel azt mondja, hogy Romániát nem éri el a gazdasági válság, délután befagyasztja a béreket, este már a koalíció csődjétől rémületet színlelve azzal ijesztgeti a polgárokat, hogy talán nem is indul az őszi elnökválasztáson.

Érdekes ország, érdekes korban, érdekes kormánnyal – mondhatjuk rezignáltan. És még költségvetése sincs az országnak.
Ilyen évkezdés után jogos a kérdés: mi lesz itt még évvégéig?

Nincs kategorizálva | 5 hozzászólás »

Traian Basescu budapesti hivatalos látogatására teljes mértékben talál az a mondás, miszerint “csak azért jöttem, hogy elmondjam: rám ne számítsatok.”

A romániai magyarok jogos törekvéseivel kapcsolatosan – területi autonómia, kollektív jogok – Basescu nem mondott semmi újat. Csupán annyi történt, hogy most mindezt Budapestről üzente haza. Nagyon naivnak, vagy a végtelenségig elfogultnak kell lennie annak, akit az államfő kijelentése váratlanul ért. Ilyet még hallottunk, és még fogunk hallani. Ennek ellenére politikai programunkból, céljainkból feladni egyetlen betűnyit sem szabad.

A nemzetállammal kapcsolatos államfői megerősítés sem új. Azt a régi román vágyat, nemzeti álmot mondja ki, melynek legfőbb célja minden különbség eltörlése, a nemzetiségek beolvasztása és egy homogén nemzetállam megteremtése. Ha valami döbbenetes lehet, az éppen ennek a 19. századi törekvésnek a fennmaradása.
Mi meg azt mondjuk, hogy Románia a valóságban nem nemzetállam, s az alaptörvényt a valósághoz kell igazítani.

Egyébként Basescunak még volt egy érdekes kijelentése tegnap, ami nagyban elkerülte az autonómia témán meglepődött újságírók figyelmét.
A román nagykövetségen az államfő azt mondta: úgy érzi, hogy nagyon rövid időn belül a Parlament módosítani fogja a választási törvényt. Ezt a mondatot, ha lefordítjuk a politika nyelvéről, annyit jelent, hogy már készen áll az elképzelés a módosításra, van hozzá politikai akarat,s mert van hozzá parlamenti többség.
Az államfő és a két nagy párt szándékait ismerve, ez a módosítás semmi jót nem igér. Kétfordulós, többségi egyéni választókerületes rendszert szeretnének bevezetni, ami megteremtené a kétpártrendszert. A magyar képviselet gyakorlatilag megszűnne, és Basescu teljesítené egyik régi ígéretét: a törvényhozásból is kiszorítaná a magyarokat.
Közben a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy Székelyföldön Basescu támogatottsága az ország összes régiója közül az egyik legmagasabb.

Na, erre varrjunk gombot, kedves barátaim!

Nincs kategorizálva | 8 hozzászólás »

Az államfői hivatalban néhány hónap alatt elkészült egy Alkotmány-módosító csomag, amelynek egyik ismérve az, hogy a szakértők szinte semmiben nem jutottak közös nevezőre. Ezért minden egyes véleményt a jelentésben meg lehet találni, aminek ha más haszna nincs is, arra mindenképpen jó, hogy lássuk: ahány alkotmányjogász, annyi vélemény.

Az első kérdés talán az lehetne, hogy szükség van-e az Alkotmány újabb módosítására?
Erre a kérdésre sem könnyű választ adni. Az én személyes véleményem szerint szükség van a módosításra, de közel sem azért, amiért például az államfő szorgalmazza azt.

Az első cikkely módosításával kell kezdeni, hisz Románia de facto nem nemzetállam és a valósághoz kellene igazítani az alaptörvényt.
Kisebbségi szemszögből nézve még számos olyan módosításra lenne szükség, amely a kollektív jogokat garantálná, beleértve a magyar nyelv regionális szintű hivatalos nyelvvé való kinyilvánítását, a helyi és regionális autonómia Alkotmányos garanciáját, a Parlament két háza közötti erőteljesebb elkülönítést, ami mind a képviseleti elvre, mind a hatáskörökre vonatkozna. A felsorolást lehetne folytatni, de egy blogbejegyzés terjedelme ennek a témának a kimerítésére nem alkalmas.

Basescu elnök tízpontos csomagja viszont nem ezekre, vagy elsősorban nem ezekre a problémákra összpontosít.
Az államfő félelnöki rendszer bevezetéséről beszél, holott a mostani alkotmányos berendezkedés is félelnöki rendszert takar. Itt inkább arról van szó, hogy Basescu elnöki rendszerre gondol, de taktikai-politikai okok miatt félelnöki rendszerről beszél. Olyan ez, mint amikor maszkot adsz valakire, hogy ne annak tűnjön, aki.
Az elnöki rendszerből egyetlen hatáskört nem kíván magának: nem akar egyben kormányfő is lenni.
A Parlament-Kormány-Elnöki Hivatal viszonyát úgy rendezné, hogy az elnök nélkül semmit se lehessen tenni, illetve az elnök a kormányt bármikor meneszthesse, s ha a politikai tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor a Parlamentet is egyetlen kézvonással felosztlathassa. Arról viszont egyetlen szót sem szól, hogy az ő értelmezésében mit jelent: a politikai tárgyalások nem vezetnek eredményre. Eredménytelenséget, a megegyezés lehetetlenségét bármikor el lehet érni. Kell egy tárgyaló fél, aki az elnök játékosa és nem akar megegyezni. Ennyi kell ehhez, és máris jöhetnek az újabb választások.
A megyék átszervezését az államfő a következőképpen látja: a mostani megyéket 9-12 új közigazgatási egység váltaná fel. A mostani fejlesztési régiókat alakítaná át megyei jogkörökkel bíró közigazgatási egységekké, ami a magyar közösség számára katasztrófális lenne. A két székely megyét akár négy darabra is lehetne szabdalni és olyan régiókhoz csatolni, ahol többé szavunk sem lenne. Arról még nem is beszéltünk, hogy ez a polgárok napi ügyintézésében mit jelentene: több bürokráciát, hatalmas távolságokat, a döntések eltávolítását a polgárok lakóhelyétől.
Az egykamarás parlament visszatérés lenne a nagy nemzetgyűléshez (szándékosan írtam kisbetűvel). Romániában a kommunizmus idejét leszámítva sohasem működött egykamarás törvényhozás, s megítélésem szerint nem is lenne hatékony. Inkább az lehetne a járható út, hogy a Szenátus más képviseleti norma szerint álljon össze. Ehhez az egyik út a helyi és megyei önkormányzatok képviseletén keresztül vezethetne.

A témát kimeríteni ennyivel nem is lehet, de itt csak néhány olyan problémát vetettem fel, amely szerintem a legtöbb vitára adhat okot.

Arra a kérdésre, hogy milyen esélyeket látok az Alkotmány-módosítására, a válasz egyszerű: ezzel a parlamenti többséggel bármilyen módosító javaslatot ki lehet vinni a parlamentből. A népszavazás pedig már szervezés kérdése, ott nem fog elakadni a gépezet.
Két évvel ezelőtt már leírtam: ha az államfőnek az alaptörvényt módosító álmai hatalmasra nőnek, akkor abban lesz érdekelt, hogy nagykoalíciót hozzon létre, olyan parlamenti többséget, amely több mint kétharmados többséggel rendelkezik, mert a módosítás elindításához ekkora többségre van szükség. Ez most már adott. A közel hetvenöt százalékos többség különösebb izzadás nélkül képes lesz átvinni a parlamenten az államfő kezdeményezését. Még akkor sem fog ez gondot jelenteni, ha a szocialisták között vannak olyanok is, akik nem szimpatizálnak az államfői álommal. A jelenlegi parlamenti többség tíz százaléknyi kopása esetén is van elegendő szavazat ahhoz, hogy a módosító tervezetet ki lehessen vinni a törvényhozásból. Attól a pillanattól kezdve már nincs akadály. Ha szükség lesz, akár két napig is lehet a népet szavaztatni, addig, amíg összejön a fele plusz egy érvényes szavazat. Vagy akár annak sincs akadálya, hogy az álamfői választások napján szervezzenek népszavazást. Ehhez csak annyi kell, hogy bíztosak legyenek: a részvétel magasabb lesz, mint ötven százalék.

Egy olyan Alkotmány-módosításnak a következményei, amely mögött teljes mértékben az államfői akarat áll, a következményei beláthatatlanok. Akik azt mondják, hogy egy ilyen köztársaság már magában rejtené a diktatúra lehetőségét, a totális hatalomnak egy ember kezébe juttatása felé megnyitaná az utat, nem tévednek és nem is esnek túlzásba. Mert nézzük csak: az államfő kezében lenne a törvényhozás, a kormány, az igazságszolgáltatás és a különböző titkosszolgálatok. Szolid demokratikus értékeket valló, demokratikus érzelmű és roppant kiegyensúlyozott ember kell ahhoz, hogy ilyen Alkotmányos keretek között el ne kapja a gépszíj. Abban az esetben, ha az államfő – bárkiről is legyen szó – egy ici-picit is hajlamos az önkényuralomra, akkor megette a fene.

Nincs kategorizálva | 18 hozzászólás »

Hiába szerepeltünk jól a parlamenti választásokon, hiába vagyunk arányosan képviselve a törvényhozásban, a következő időszakban az RMDSZ ellenzékben lesz.

A demokraták (értsd: Basescu) az utolsó pillanatban engedtek a szocialisták nyomásának és elfogadták, hogz nélkülünk alakítsanak kormányt.

Számunkra elfogadhatatlan, hogy kormánytagság nélkül, csak a demokratákkal kötött külön megállapodás révén, két-három államtitkárral legyünk jelen a második, harmadik vonalban. Ez megalázó lenne.
Térden állva nem mehetünk be minisztériumokba, a cselédlépcsőn lépnénk be úgy, mintha nem is lennénk jelen.

Nehéz évek következnek.

Meg kell védenünk azt, amit közösen megvalósítottunk! És ez nem lesz könnyű.
Olyan koalíció alakult, ameynek több mint hetven százaléka van a törvényhozásban. Bármit elfogadhat, bármit elutasíthat. És olyan törvénytervezetek vannak előkészítve, amelyek elfogadása esetén a Szlovákiában történtek csak gyenge viccnek fognak tűnni. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy kormányzati forrásokból közösségi célok támogatására pénzt szerezni szinte lehetetlen lesz.

Ellenzéki eszközökkel kell képviselnünk az erdélyi magyarokat, ellenzékből kell érvényesítenünk az akaratunkat. Ehhez pedig erős társadalmi szolidarításra lesz szükség, sokkal erősebbre, mint eddig bármikor.

Nincs kategorizálva | 10 hozzászólás »

Kormányban leszünk, vagy ellenzékben?

Sohasem titkoltuk, hogy a kormányzást, mint politikai eszközt fontosabbnak tartjuk az ellenzéki szerepnél. A kampányban is azt mondtuk: ha sikerül a megfelelő feltételeket kialakítani, akkor a kormányzást fogjuk választani. Napok óta erről tárgyalunk: kormányozni, de nem minden áron.

A kialakulóban lévő nagykoalíció az RMDSZ nélkül is kényelmes többséget jelent. A demokratáknak és a szocialistáknak közösen több mint hetven százalékuk van a törvényhozásban. Ez szinte bármihez elegendő, ha a két nagy pártnak sikerül ugyanabba az irányba húzni a szekeret. Bármilyen döntést meghozhatnak, bármilyen törvény elfogadhatnak, bármit megakadályozhatnak. Alkotmánymódosításba is belevághatnak, van kétharmaduk, mondom, bármit megcsinálhatnak.

Tudatában vagyunk annak, hogy ebben a koalícióban az RMDSZ nem lenne, nem lehetne annyira erős, mint az elmúlt négy esztendőben. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy az arányokat betartva, egyenlő partneri feltételek mellett mégis vállalnunk kell a kormányzást, hisz megtapasztaltuk, megtanultuk, hogy kormányzati eszközökkel tudjuk igazán segíteni az erdélyi magyar közösséget, a közösségi terveket, célokat, azt az építkezést, amit közösen kezdtünk el és közösen szeretnénk folytatni.

Koalícióban a két nagy párttal meg tudjuk védeni azt is, amit nyelvi, kulturális jogok területén elértünk, és meg tudjuk akadályozni annak a tucatnyi nacionalista, magyarellenes törvénynek az elfogadását, amely a parlament valamelyik házában várja sorát.
Koalícióban lévén a megyei dekoncentrált intézményekben, a minisztériumoknak alárendelt hivatalokban is meg tudjuk védeni a magyarság pozícióit.
Tudjuk azt is, hogy ha ellenzékbe kerülünk, akkor nem csak a kormányban, hanem a megyékben dolgozó több száz személyt is el fogják távolítani kezdve a tanfelügyelőségektől befejezve az utolsó igazgatóságig, ahol magyar ember tisztségben van.
Kormányzati szerepvállalásunk a román-magyar párbeszéd perspektívájából is fontos lenne, bár ezt sokan, főleg román oldalon nem így látják, s bizonyára nem is így akarják.

A szocialisták álláspontja hajlíthatatlan: csak RMDSZ nélküli kormányban vesznek részt. Ők nagyon jól tudják, hogy kormányon belül a demokraták és az RMDSZ által a középjobb lenne erősebb, amit minden áron ki akarnak küszöbölni. Ismerve a két nagy pártot, tavasszal már rakétával fognak egymásra lőni, s az allamelnöki választások előtt, de legkésőbb azt követően, lőttek a nagy egymásra találásnak.

Az RMDSZ térden állva, kormánytagság nélkül nem fogadhatja el a koalíciót, parlamenti támogatásra a két nagy pártnak nincs szüksége. Akkor már inkább maradunk ellenzékbe, s reméljük, hogy a következő szerelvényig nem kell négy esztendőt várni.

Nincs kategorizálva | 12 hozzászólás »